A lengéscsillapító az autóban a kerékfelfüggesztés és a karosszéria között található. A gyártók jellemzően a hidraulikus teleszkópos változatokat szokták alkalmazni, melyek úgy néznek ki, akár egy henger, amiben a dugattyú dolgozik, tehát átpréseli a szelepeken és a furatokon az olajat.

Lengéscsillapító négy található az autóban, még pedig tengelyenként két lengéscsillapító, azonban vannak egycsöves és ikercsöves kialakítások is. A kétcsöves konstrukciók esetében mindkét, tehát a külső és a belső csövet is a tengelyhez szokták erősíteni, a dugattyút pedig a védőburkolattal egyetemben a karosszériához. A belső cső szolgál munkatérként, a kipréselt kenőanyag kiegyenlítő teréül pedig a két cső közti rész. A már említett egycsöves konstrukciók esetében a gyártók nem alkalmaznak külön kiegyenlítő teret, ehelyett nitrogéngázt, amit a kenőanyagtól a mozgó dugattyú különít el. Sokan úgy vélik, hogy a gázos lengéscsillapító sokkal jobb, mint az olajos verzió. Viszont, ha az átlagos, hétköznapi teljesítményt és árbeli különbséget vesszük alapul, nincs nagy különbség a kettő közt. Az olajos és gázos lengéscsillapítók nagyon hasonlóan működnek, azonban annyi különbség van köztük, hogy a gázos lengéscsillapítóban a gyártók gázteret alakítanak ki és alacsony nyomású nitrogénnel töltik fel.

Ebben a típusban is van olaj, a gáztöltet ennek felhígulása ellen van. Különösebb eltérés nincs a kétféle lengéscsillapító közt, azonban arra ügyelni kell, hogy az autó típusának megfelelő alkatrészt válasszon. Mindkét típus feladata ugyanaz, még pedig az autó úton tartásának biztosítása, tehát a futómű rugózásának, függőleges irányú mozgásának csillapítása. Ha váratlanul irányt kell változtatni, akkor a lengéscsillapító garantálja az autó menetstabilitását.