Álláskeresőként a munkáltatók elsőként az önéletrajzunkból kell hogy tájékozódjanak rólunk, emiatt aztán egyáltalán nem mindegy, hogy az milyen minőséget képvisel. Nem érdemes félvállról venni a kérdést már csak azért sem, mert aránylag kis mozgásterünk van ahhoz, hogy felkeltsük az olvasó érdeklődését. Így aztán a legszerencsésebb, ha tartjuk magunkat a formai követelményekhez és a jól bevált szabályokhoz.

Bizonyos kreatív pozíciók esetében persze szabadon engedhetjük a fantáziánkat, ám alapesetben az önéletrajz készítés a tudatosságon áll, vagy bukik. A személyes információkat ugyanis majd a személyes elbeszélgetésen, illetve a motivációs levélből kapják meg a felvételiztetők, ennek a dokumentumnak azonban nem ez a célja. Itt a szakmai tudásunk és a referenciáink kapják a hangsúlyt, mindezt átlátható, tárgyilagos módon. Az önéletrajzot minden esetben úgy kell összeállítanunk, hogy az reflektáljon a meghirdetett állásra, emellett pedig professzionális benyomást keltsen. Az első és a legfontosabb, hogy nagyon figyeljünk oda az esetleges hibákra. Inkább olvassuk át ötször a leírtakat, de ne maradjon benne elírás, vagy formai tévesztés, mert az egy azonnali negatív impulzust jelent és lehet, hogy rögtön félre is teszik a jelentkezésünket.

Próbáljunk meg szerkezetileg is a megszokott módszernél maradni. A végzettségeink közül csak a releváns iskolák kerüljenek bele a felsorolásba – lévén egy diplomát igénylő munkakörnél irreleváns az általános iskolai tanulmányunk -, ugyanakkor az előző munkahelyek esetében csak nagyon indokolt esetben hagyjunk ki bármit is. Egy szakmaidegen állás ugyanis sokkal kevésbé szemet szúró, mint egy több éves lyuk két munkahely között. Az igazán jól működő önéletrajz készítés egyik sarkalatos pontja ezeken kívül még a fotó. Mindig csatoljunk magunkról képet, lehetőleg olyat, amin csak mi vagyunk láthatók, igényes öltözékben, mosolyogva. Inkább hivatalos benyomást keltsen az összkép, de legyünk rajta megkapók, ez ugyanis rengeteget nyomhat a latban.